József Attila

(LE VAGYOK GYŐZVE...)

Le vagyok győzve, (győzelem ha van)
de nincs, akinek megadjam magam.
Úgy leszakadtam minden más világról,
ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.

Szurkálnak, óvnak tudós orvosok,
irnak is nékem, én hát olvasok.
S "dolgozom", imhol e papírhalom -
a működésben van a nyugalom.

Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem -
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.

1937. okt.

József Attila

Halálának 75. évfordulójára.

FÁK

Puha szántások esővert, leves
  gerezdjei között
csüggedten várják a fák a sebes,
  apadt mellű ködöt.

Sárga levelük lefele konyul,
  törzsük vizes, ragyog.
Kisírtan állnak - gyorsan alkonyul
  s e fák magányosok.

Még gallyas, vágatlan, sudár alak
  mind: hántatlan dorong.
Fényes gyümölcsük helyén hallgatag,
  zömök varjú borong.

Görcsösen fogja ijedt gyökerük
  az elmálló talajt.
Nedvük sebesen kering, tüdejük
  még zörren, még sohajt.

Rügyre gondolnak mormolva e fák.
  S a tág ég tiszta, nagy -
reggel az erkölcs hűvös, kék vasát
  megvillantja a fagy.

1932